PVC (polivinil-klorid): A hagyományos PVC-bevonatok ftalátokat tartalmazhatnak, amelyek lágyítószerek, amelyeket a PVC rugalmasabbá tételére használnak. A ftalátok potenciális egészségügyi kockázataik miatt aggodalomra adnak okot. Sok gyártó azonban áttért a ftalátmentes PVC-bevonatok gyártására, hogy kezelje ezeket a problémákat. A PVC-bevonatú szövetek kiválasztásakor keresse a „ftalátmentes” vagy „alacsony VOC-tartalmú (illékony szerves vegyületek)” feliratú anyagokat, hogy minimálisra csökkentse a káros vegyi anyagoknak való kitettséget.
PU (poliuretán) és TPU (hőre lágyuló poliuretán): ezeket a bevonatokat általában a PVC biztonságosabb alternatíváinak tekintik, mivel jellemzően nem tartalmaznak ftalátokat. Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy ellenőrizze a gyártót vagy a szállítót, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a használt PU vagy TPU bevonat mentes-e káros vegyi anyagoktól.
Nehézfémek: A szövetgyártásban használt egyes bevonatok és pigmentek nehézfémeket, például ólmot vagy kadmiumot tartalmazhatnak, amelyek mérgezőek és egészségügyi kockázatot jelentenek. A szabályozási szabványok – például az Európai Unióban (EU) és az Egyesült Államokban – korlátozzák a nehézfémek textilekben való használatát. A jó hírű gyártók betartják ezeket a szabványokat a termékbiztonság érdekében.
Vannak-e potenciális tapadási vagy leválási problémák a pu kötött és PVC tpu-val bevont szövetek használatakor?
Tapadási problémák:
Felület-előkészítés: A megfelelő felület-előkészítés kulcsfontosságú a bevonat és a szövethordozó közötti jó tapadás biztosításához. A szövet felületén lévő szennyeződések vagy maradványok akadályozhatják a tapadást. A gyártók általában megtisztítják és kezelik a szövet felületét a bevonat felhordása előtt.
Kompatibilitás: A bevonóanyag kompatibilitása a szövet szubsztrátummal elengedhetetlen. Az összeférhetetlenség gyenge tapadáshoz vezethet. A gyártók olyan bevonóanyagokat és eljárásokat választanak, amelyek jól illeszkednek az adott anyagtípushoz, amellyel dolgoznak.
Minőségellenőrzés: Tapadási problémák léphetnek fel, ha a bevonat felhordási folyamatában következetlenségek vagy hibák vannak. A minőségellenőrzési intézkedések, mint például a bevonat vastagságának és a kikeményedési feltételeknek a monitorozása elengedhetetlenek az egyenletes és megbízható tapadás biztosításához.
Delaminációs problémák:
Környezeti tényezők: A szélsőséges környezeti feltételek, mint például a magas hőmérsékletnek, páratartalomnak vagy UV-sugárzásnak való kitettség, idővel hozzájárulhatnak a delaminációhoz. A bevonat anyagának megválasztása és a környezeti tényezőkkel szembeni ellenállása befolyásolhatja a kötés tartósságát.
Mechanikai igénybevétel: Delamináció akkor fordulhat elő, ha a szövet ismételt mechanikai igénybevételnek van kitéve, például hajlításnak, hajlításnak vagy nyújtásnak. Ez különösen fontos a kültéri felszerelésekhez és sportfelszerelésekhez használt anyagok esetében.
A kötés minősége: A bevonat és a szövet közötti kezdeti kötés minősége kritikus fontosságú a rétegvesztés megelőzésében. A megfelelő ragasztási módszerek és a gyártás során a minőségellenőrzés elősegíti az erős és tartós kötést.
Életkor és használat: Idővel, különösen gyakori használat és zord körülményeknek való kitettség esetén, a kopás következtében rétegvesztés léphet fel. A tartósságra tervezett anyagok és bevonatok megválasztása enyhítheti ezt a problémát.
En
-1.jpg?imageView2/2/format/jp2 "200D poliészter jacquard szövet")
